Az emberek leginkább azért rettegnek az elutasítástól, mert azt hiszik, ez annyit jelent, hogy ők semmire sem jók és ez hitványságuk bizonyítéka. Ez a gondolkodás azt mutatja, hogy az elutasító felsőbbrendű és helyesen cselekszik, míg az elutasított mindig téved és hibás valamiben. Vajon igaz ez így?

Miért ne tévedhetne az, aki engem elutasít? Nem lehetséges, hogy az idegei kimerültek, gyengeségei, előítéletei és félelmei irányítják, amikor ítélkezik felettem? Minden egyes ember cselekszik időnként ésszerűtlen érzelmek hatására, akkor hogyan hiheted továbbra is rendületlenül, hogy a rólad véleményt formáló főnökök, kollégák, barátok mindig hibátlanul ítélkeznek? Ők is lehetnek aljasok, utálatosak és irigyek. Ha elutasítanak téged, az talán többet mond róluk, mint rólad.

Barátod a zöldségesnél szőlőt, barackot és banánt vásárol, de almát nem. Mit árul el ez az almáról? Azt, hogy az alma rossz? Hogy senki nem szereti az almát? Hogy az alma szégyellhetné magát, kaphatna idegösszeroppanást és depressziót? Ugyan dehogy! Az, ha a barátod elutasítja az almát, csupán annyit árul el róla, hogy nem szereti, szívesebben eszik más gyümölcsöket. Ettől még azonban mások igenis szerethetik az almát! Megtudtál valamit a barátod ízléséről, de magáról az almáról semmit!

Komolyabbra fordítva a szót Martin Luther Kinget több ezren elutasították, és ami azt illeti, Jézust is. Ez azt jelentené, hogy ők ketten értéktelen emberek voltak? Ugyan dehogy!

Ha elutasítanak bennünket, vizsgáljuk meg alaposan az okát. Ha a vizsgálódás után ésszerűnek tartjuk a másik fél álláspontját, ismerjük el, hogy hibáztunk, dolgozzunk a hiba kijavításán, de lelkiismeret furdalásra és önvádra ekkor sincs semmi okunk, hiszen senki nem tökéletes, mindenki léphet időnként rosszul.

Ha azonban az elutasítás oka nem tűnik ésszerűnek, illetve a büntetés mértéke messze felülmúlja a hibát, akkor barátkozzunk meg a fentiekkel, dőljünk hátra és eresszük ki a felgyülemlett feszültséget.

Author

Write A Comment