A legérdekesebb határhelyzetet a Brüsszeltől északkeletre, Rotterdamtól délnyugatra fekvő kisvárosban találni. A belga-holland határon fekvő Baarle hovatartozásán különböző uralkodóházak civakodtak évszázadokig, mígnem a vesztfáliai béke 1648-ban – még ha meglehetősen komplikáltan is – kijelölte a végleges határvonalat. 1843 óta, amikor is Hollandia és Belgium véglegesítette közös határát, számtalanszor megkísérelték már a kisváros világszerte egyedinek számító helyzetének rendezését. Azóta, ha a baarlei polgár esti sétára indul, akaratlanul is legalább egy tucatszor lépi át az államhatárt. A világ e különleges kisvárosának lakói között egyetlenegy sem akad, aki tudná, hogy otthon él-e vagy külföldön, hiszen a településen huszonegy belga és nyolc holland enkláve (valamely állam szempontjából egy másik államnak olyan területrésze, amelyet az ő szárazföldi területe zár körül) található. Az érintett felek eddig mindössze abban jutottak egységes álláspontra, hogy Baarléban nem érdemes holland benzint tankolni, amikor a szomszédos töltőállomáson jóval olcsóbb a belga üzemanyag.

A baarlei emberek már megszokták ezt a megosztottságot, s hogy identitászavarukat leküzdjék, gyakran időznek valamelyik holland vagy belga kocsmában. Ezt könnyűszerrel tehetik, hiszen a nyolcezer lelkes kisvárosban jut egy lakosra a legtöbb kocsma az egész világon. Ha a derék polgár a sarki törzsasztalához telepszik le sört rendelni, még otthon van, ám ha a helyiség túlsó végében lévő bárpultnál akar fizetni, már külföldre kell mennie. A „Het Hoekske” nevű kocsmát ugyanis éppen középen szeli ketté az országhatár, útlevélre mégsincs szüksége annak, akit az asztalától a mellékhelyiségbe szólítja a szükség, hiába van az már a szomszédos országban.