Ha egy gyermek hozzátartozóinak gyengédsége bizonyos mértéken alul marad, az rendkívül káros hatással lehet a kicsi fejlődésére. Az ilyen körülmények között élő gyermek magatartását befolyásolja, hogy nem ismeri meg a szeretetet, és nem tudja azt sem, hogy hogyan kell alkalmazni, mert gyengédségi hajlama nem bontakozik ki. Ha ez nem történik meg a családon belül, fennáll a veszélye, hogy később sokkal nehezebben sikerül az ilyen körülmények között felnőtt embert bármiféle gyengédségre rábírni és ugyanúgy elfogadni sem tudja azt. Meggyőződésévé válik, hogy a gyengéd ösztönök és vonatkozások elől ki kell térnie.
Ugyanez a hatás léphet fel akkor is, ha a szülők, nevelők vagy a környezet nevelési elveikkel úgy hatnak a gyermekre, hogy az a gyengédséget sutának és nevetségesnek találja. Gyakran előfordul ez fiúk esetében és azoknál a gyermekeknél, akikből gyakran gúnyt űznek. Rajtuk emiatt az érzelemnyilvánítástól való tartózkodás vagy egyenesen iszonyodás vehet erőt és a gyengédségnek, a mások iránt való szeretetnek minden rezdülését ostobának, férfiatlannak tekintik, mely őket mások szemében lealacsonyítja. Ezek azok az emberek, akik már gyermekkorukban megtanulták, hogy csínján osztogassák szeretet-morzsáikat. A szeretetnélküliség, mely később szigorú nevelésben folytatódik, azt eredményezi, hogy az ilyen környezetben felnövő gyermek ezeket a rezdüléseket magába zárja, és elkedvetlenedve, elkeseredve és megrémülve, lassanként visszavonul környezetétől, holott annak megnyerése és a társai közé való beilleszkedés lenne a legfontosabb számára.
Gyermekkorunkban az ölelések, simogatások mennyisége és milyensége jelenti számunkra azt, hogy értékesek vagyunk és szeretnek bennünket. Ha a „szeretlek” szó mellé nem társul annak fizikai megnyilvánulása, a gyermek számára a szó soha nem nyeri el valódi jelentését.
Azt mondják, minden nap 17 érintésre lenne szüksége minden embernek, mert az, hogy milyen gyakran érintenek, simogatnak meg bennünket, összefügg lelki békénkkel. Azt javaslom, hogy ne számolgassuk, csak adjuk számolatlanul…
