Featured – Erdélyi Mónika

In Érdekes

Az Eiffel tornyot eredetileg Barcelonába tervezték

2017-04-16 Nincs hozzászólás

Az Eiffel torony Párizs, de talán egész Franciaország jelképe, pedig eredetileg nem annak szánták és nem is ebbe az országba.

Gustave Eiffel, a torony tervezője először az 1888-as barcelonai világkiállítás szervezőinek mutatta be terveit, akik valami nagy szenzációval szerettek volna előállni a már akkor is hatalmas eseménynek ígérkező kiállításra.

Sajnos a szervezők nem támogatták a torony megépítését, mert szerintük az túl drága lett volna és kijelentették azt is, hogy bizony nem is tetszik nekik a torony, nem tudják elképzelni, hogy ez legyen Barcelona látványossága.

Nagy szerencse, hogy Eiffelt ez a visszautasítás nem tántorította el attól, hogy a következő évben a soron következő kiállításnak otthont adó Párizsban próbálkozzon.

Először itt sem fogadták a tervet kitörő lelkesedéssel, művészek egész sora fejezte ki tiltakozását. Köztük volt Charles Gounod, Alexandre Dumas, Guy de Maupassant. Azt mondták kínos lenne egy olyan építményt emelni a város közepén, amit a spanyolok leszavaztak.

A hatalmas acéltorony végül a város vezetőitől kapott szabad utat. Akkoriban számos országban kísérleteztek több száz méter magas épületek megépítésével, de senkinek nem sikerült. Eiffel bebizonyította, hogy mégis lehetséges. Hihetetlen tempóban, napi 12 métert megépítve haladt az építkezés, végül a 300 méter magas torony 26 hónap alatt készült el. 1930-ig ez volt a legmagasabb épület a világon. (Ekkor épült New Yorkban a Chrysler épület (319 m), ami lekörözte.)

Ennek ellenére a tornyot csak átmenetinek szánták, a kiállítás után le akarták bontani. Végül azért maradt meg, meg a kor egyik vívmányának számító távíróhoz a magasban kellett elhelyezni az antennákat, amire a torony kiválóan alkalmas volt. Az l. világháborúban ennek segítségével fogták el a kódolt rádióadásokat.

A tornyot a kiállítás alatt több, mint 2 millió ember látta és azóta is több millióan keresik fel évente Franciaország szimbólumát.

Keep Reading

In GasztroMÓNIa

Mennyei csokoládés muffin

2016-10-02 Nincs hozzászólás

Csokoládés muffin

Hozzávalók:

10 dkg vaj
7 és fél dkg cukor
3 evőkanál cukrozatlan kakaópor
3 tojás
13 dkg liszt
10 dkg magas kakaótartalmú csokoládé
fél csomag sütőpor
2 cs vaníliás cukor

Elkészítés:

A szobahőmérsékletű vajat keverd össze a vaníliás cukorral és a cukorral, majd jöhetnek bele a tojások is. Ha már szépen összeállt, szitáld hozzá a sütőport, a lisztet és a kakaóport, majd keverd velük simára.A csokoládét törd apró kockákra, és add a masszához. Vedd elő a kedvenc muffinformádat, tedd a mélyedésekbe a kis papírkosarakat, és adagolj mindegyikbe egyenlő mértékben a masszából. Ha minden készen áll, melegítsd elő a sütőt 180 fokra és süsd készre.

Keep Reading

In Érdekes

Így esztek ti angolok! :)

2016-10-02 Nincs hozzászólás

Állítólag a híres amerikai színész Bob Hope (1903-2003) mondta egyszer, hogy szerinte az angol a világ legdiplomatikusabb népe, mert senki más nem lenne képes ilyen szívélyes mosollyal ennyire rossz kávét felszolgálni. Nem túl hízelgő véleményének megformálása közben azonban néhány dolog bizonyára elkerülte a figyelmét. Ahelyett hogy kávét ízlelgette volna (ami a világ minden országában természetesen más és más), egy igazi angol piknikre kellett volna ellátogatnia. Ahogy a délutáni tea vagy a szendvics, a steak mentaszósszal, úgy a piknikezés is szorosan hozzátartozik a szigetlakók kultúrájához és legalább annyira brit, mint például a Union Jack (az Egyesült Királyság zászlajának népszerű neve).

Már Viktória királynő is előszeretettel fogyasztotta délutáni teáját a szabad ég alatt, ami a briteket például a piknikkosár feltalálására ösztönözte. A termoszkannát és a szendvicset is Nagy- Britanniában találták fel – mindkettőt többé-kevésbé véletlenül. Sir James Dewar fizikus-kémikus (1842-1923) éppen a folyékony gáz szállítására keresett egy biztonságos módszert 1892-ben, ehelyett forradalmasította a forró és hideg italok tárolását. Hasonlóképpen történt John Montagu-val is (1718-1792) a 4. Sandwich gróffal. A legenda szerint 1762-ben egy hosszú kártyajáték miatt nem jutott ideje az evésre, ezért utasítást adott, hogy az ebédre készített hússzeletet tegyék két kenyér közé. Így lett akaratán kívül egy kulináris sikertörténet névadója. Bár akkoriban a szendvicsbetét még csak egyszerű sózott marhahúsból állt, ma az angolok sokkal fantáziadúsabban töltik meg kenyereiket. A leggyakrabban sajtos vagy uborkás szendvicset fogyasztanak a tea mellé, amelyek minden hagyományos angol piknikkosárban megtalálhatók, de a skót shortbread (vajas keksz), gyümölcsös muffinok (formában sült apró, piskótaszerű sütemények), és a tipikus pie-ok (lepények) sem hiányozhatnak egy napos délutánon a zöldben elfogyasztott uzsonnáról. Természetesen teát is isznak mellé, úgy, ahogyan azt az angolok szeretik: erősen, cukorral, tejszínnel és –hála Sir James-nek- forrón.

Keep Reading

In Lélek

Az önbecsülés lélektana

2016-09-30 Nincs hozzászólás

A pszichológusok szerint akkor érezzük a legjobban magunkat, ha tetteink és gondolataink a lehető legközelebb állnak egymáshoz, és ha az ideális énünk nem esik túlságosan távol a valóditól. Sajnos attól még senki sem vált boldogabbá, hogy az hajtogatta magának: „elfogadom magam”. Ha valami elromlik az életünkben, a legfontosabb feladat megvizsgálni, tehetünk-e bármit azért, hogy javítsunk a helyzeten. Ha nincs, ne kínozzuk magunkat azzal, amit nem tudunk megváltoztatni. Ha viszont van, ne meneküljünk a felelősség elől, a helyzetünkön csak tettekkel változtathatunk.

Írjuk le az ideális énünket, de ne a tulajdonságai, hanem a tettei alapján. Mit tenne az ideális énünk egy nap? Hogyan telne egy hete? Mindez segít a mentális fókusz megtalálásában.

Ahhoz, hogy visszaszerezzük önmagunkba vetett hitünket, be kell tartanunk önmagunknak tett ígéreteinket. Reggelenként írjunk fel három dolgot, amit aznap mindenképp el akarunk intézni. A nap végén nézzük át a listát, így világos lesz a különbség a helyesnek vélt és a valódi magatartásunk között. Ha túl gyakran használjuk a kellene szót, és általában túl sokszor beszélünk feltételes módban a feladatainkról, akkor folyamatosan csalódást okozunk magunknak, ám ha egy kis energiát fektetünk életünknek ebbe a területébe, hamarosan learathatjuk a gyümölcsét.

Keep Reading

In Lélek

Az őszinteség a legjobb politika?

2016-09-30 Nincs hozzászólás

Az őszinteség a legjobb politika?Természetesen roppant egészséges viselkedés, ha őszinték vagyunk azokkal, akikkel bajunk támad. A becsületesség kétségtelenül a legjobb eljárás akkor, ha összeütközésbe kerülünk valakivel, vagy ha valamilyen elodázhatatlan döntést kell meghoznunk. A legtöbben azonban készpénznek veszik, hogy ha ilyenkor beválik, akkor minden egyéb helyzetben is be fog.

Nekem nem ez a véleményem. Néha egyszerűen illetlenség, sőt kegyetlenség őszintének lenni, ha nem életbevágó kérdés a tét. Ilyenkor a tapintatos ember nem kólintja főbe szeretteit a brutális őszinteséggel. Néha igencsak kellemetlen érzés szembenézni az igazsággal, és ha nem származik semmi jó a feltárásából, mi értelme a fene nagy őszinteségnek?

Ha valaki a halálos ágyán megkérdez, hogy volt-e vele valami bajod, leszel-e vele olyan kíméletlenül őszinte, hogy rázúdítod az összes, tőle elszenvedett sérelmedet? Mi haszna, ha haldokló barátoddal közlöd, hogy szerinted smucig disznó volt világ életében? Mit profitál belőle, ha egyszer épp most készül hátat fordítani ennek az árnyékvilágnak?

A hízelgés például gyakran egyenlő az ártatlan hazugsággal. Ha egy nő megkérdez, hogy tetszik-e a ruhája vagy a frizurája, mire mégy a kényszeres igazmondással? Ha csak nem abszolúte randa, amikor is kötelességünk felvilágosítani erről, mondd neki, hogy öröm ránézni – és mindenki boldog. Az ilyen kérdésekre amúgy sem várnak őszinte választ, azt akarják csupán, hogy helyeseld a választásukat.

Az őszinteség a munkahelyen sem a legjobb politika. Ha a főnököd azt várja, hogy helyeseld a döntését, miért ne tehetnéd meg neki ezt a szívességet?

Amikor a gyerekek ragyogó arccal mutatják legújabb rajzukat a véleményünkre várva, vajon mit feleljünk? Melyik szülő szól így a kesze-kusza vonalak láttán: „- Hát drágám, ez pocsék. Sokat kell még fejlődnöd, hogy értékelhető rajzot produkálj.” Ilyenkor semmi értelme az őszinteségnek. Naná, hogy a négyéves nem egy Michelangelo. Nem is várunk tőle óriási teljesítményt. Így szóljunk hozzá: – Nahát, nagyon ügyes vagy! Nekem ez az alma tetszik a legjobban.” Ebben nincs semmi valótlan, csak figyelmen kívül hagyja a rajz kezdetlegességét.

Gondoljuk meg tehát jól, hogy mikor érdemes nyíltan kifejeznünk a véleményünket és mikor érdemes kicsit rugalmasabban kezelni az igazságot. Ezt nevezik diplomáciának és ez az, aminek sokszor híjával van a világ.

Keep Reading

In Lélek

Ami sok, az sok!

2016-09-30 Nincs hozzászólás

Mit gondoltok, melyik az egyik legnagyobb probléma, melynek következményeivel naponta szembesülünk, mégis csak kevesen képesek tenni is ellene? Ez a túlzásba vitt érzelmi passzivitás, ami sajnos leginkább a nőkre jellemző. A nőknél érzelmileg önhanyagolóbb és méltánytalanul kihasználtabb csoport nemigen létezik. Napjaink rabszolgái ők, akik a lelküket is kiteszik, hogy elnyerjék családjuk tetszését, de a nap végén mégis úgy érzik, mintha átment volna rajtuk az úthenger.

Egyre inkább növekszik azonban azoknak a nőknek a száma, akik nem hajlandók elfogadni ezt az állapotot. Kérem a férfiakat, ne vádoljanak most elfogultsággal, mert nem vagyok az, bár nő vagyok. Férfiak is, nők is lehetnek mások manipulációjának és tapintatlanságának áldozatai és ez pusztán egy dologra vezethető vissza: az érzelmi önhanyagolásra. Ha érdekel a magad és a környezeted boldogsága, ésszerű mértékben ki kell állnod a jogaidért. A legkevesebb, amit megtehetünk magunkért az, ha elutasítjuk az elfogadhatatlan viselkedést.

Állj a sarkadra, visszafogott, de határozott viselkedéssel késztesd környezetedet az együttműködésre. Ez nem önzés, pusztán felvilágosult önérdek. Nem ugyanaz. Az előbbi egészségtelen, az utóbbi egyenesen kötelező.

Ha valaki jót tesz veled, viszonozd ezt hasonló jósággal.

Ha valaki rosszat tesz veled, akkor is tegyél vele jót, de figyelmeztesd, mit tett.

Ha továbbra is árt neked, hiába beszélsz neki, tegyél vele te is valami rosszat, persze csak olyat, ami belefér az erkölcsi normáidba. Ne legyen benned bűntudat, hiszen csak azt a nyelvet alkalmaztad vele szemben, amit meg is ért.

Ne feledd, ha nem gátolod meg a helytelen viselkedést, azzal megerősíted azt. Nem érdemes a végsőkig tűrni és ezzel megjutalmazni a pimaszságot. Ha nem késztetjük az elkövetőt arra, hogy megbánja, amit tett, honnan tudhatná, hogy ezzel nekünk ártott? Ami nekünk egyértelmű, neki korántsem mindig az. Szerintem akkor viselkedünk etikusan, ha megbocsátjuk a rossz viselkedést, de legfeljebb kétszer tűrjük el.

Keep Reading

In Lélek

Most tényleg az alma szégyellje magát?

2016-09-30 Nincs hozzászólás

Az emberek leginkább azért rettegnek az elutasítástól, mert azt hiszik, ez annyit jelent, hogy ők semmire sem jók és ez hitványságuk bizonyítéka. Ez a gondolkodás azt mutatja, hogy az elutasító felsőbbrendű és helyesen cselekszik, míg az elutasított mindig téved és hibás valamiben. Vajon igaz ez így?

Miért ne tévedhetne az, aki engem elutasít? Nem lehetséges, hogy az idegei kimerültek, gyengeségei, előítéletei és félelmei irányítják, amikor ítélkezik felettem? Minden egyes ember cselekszik időnként ésszerűtlen érzelmek hatására, akkor hogyan hiheted továbbra is rendületlenül, hogy a rólad véleményt formáló főnökök, kollégák, barátok mindig hibátlanul ítélkeznek? Ők is lehetnek aljasok, utálatosak és irigyek. Ha elutasítanak téged, az talán többet mond róluk, mint rólad.

Barátod a zöldségesnél szőlőt, barackot és banánt vásárol, de almát nem. Mit árul el ez az almáról? Azt, hogy az alma rossz? Hogy senki nem szereti az almát? Hogy az alma szégyellhetné magát, kaphatna idegösszeroppanást és depressziót? Ugyan dehogy! Az, ha a barátod elutasítja az almát, csupán annyit árul el róla, hogy nem szereti, szívesebben eszik más gyümölcsöket. Ettől még azonban mások igenis szerethetik az almát! Megtudtál valamit a barátod ízléséről, de magáról az almáról semmit!

Komolyabbra fordítva a szót Martin Luther Kinget több ezren elutasították, és ami azt illeti, Jézust is. Ez azt jelentené, hogy ők ketten értéktelen emberek voltak? Ugyan dehogy!

Ha elutasítanak bennünket, vizsgáljuk meg alaposan az okát. Ha a vizsgálódás után ésszerűnek tartjuk a másik fél álláspontját, ismerjük el, hogy hibáztunk, dolgozzunk a hiba kijavításán, de lelkiismeret furdalásra és önvádra ekkor sincs semmi okunk, hiszen senki nem tökéletes, mindenki léphet időnként rosszul.

Ha azonban az elutasítás oka nem tűnik ésszerűnek, illetve a büntetés mértéke messze felülmúlja a hibát, akkor barátkozzunk meg a fentiekkel, dőljünk hátra és eresszük ki a felgyülemlett feszültséget.

Keep Reading