A pszichológusok szerint akkor érezzük a legjobban magunkat, ha tetteink és gondolataink a lehető legközelebb állnak egymáshoz, és ha az ideális énünk nem esik túlságosan távol a valóditól. Sajnos attól még senki sem vált boldogabbá, hogy az hajtogatta magának: „elfogadom magam”. Ha valami elromlik az életünkben, a legfontosabb feladat megvizsgálni, tehetünk-e bármit azért, hogy javítsunk a helyzeten. Ha nincs, ne kínozzuk magunkat azzal, amit nem tudunk megváltoztatni. Ha viszont van, ne meneküljünk a felelősség elől, a helyzetünkön csak tettekkel változtathatunk.

Írjuk le az ideális énünket, de ne a tulajdonságai, hanem a tettei alapján. Mit tenne az ideális énünk egy nap? Hogyan telne egy hete? Mindez segít a mentális fókusz megtalálásában.

Ahhoz, hogy visszaszerezzük önmagunkba vetett hitünket, be kell tartanunk önmagunknak tett ígéreteinket. Reggelenként írjunk fel három dolgot, amit aznap mindenképp el akarunk intézni. A nap végén nézzük át a listát, így világos lesz a különbség a helyesnek vélt és a valódi magatartásunk között. Ha túl gyakran használjuk a kellene szót, és általában túl sokszor beszélünk feltételes módban a feladatainkról, akkor folyamatosan csalódást okozunk magunknak, ám ha egy kis energiát fektetünk életünknek ebbe a területébe, hamarosan learathatjuk a gyümölcsét.