Az őszinteség a legjobb politika?Természetesen roppant egészséges viselkedés, ha őszinték vagyunk azokkal, akikkel bajunk támad. A becsületesség kétségtelenül a legjobb eljárás akkor, ha összeütközésbe kerülünk valakivel, vagy ha valamilyen elodázhatatlan döntést kell meghoznunk. A legtöbben azonban készpénznek veszik, hogy ha ilyenkor beválik, akkor minden egyéb helyzetben is be fog.

Nekem nem ez a véleményem. Néha egyszerűen illetlenség, sőt kegyetlenség őszintének lenni, ha nem életbevágó kérdés a tét. Ilyenkor a tapintatos ember nem kólintja főbe szeretteit a brutális őszinteséggel. Néha igencsak kellemetlen érzés szembenézni az igazsággal, és ha nem származik semmi jó a feltárásából, mi értelme a fene nagy őszinteségnek?

Ha valaki a halálos ágyán megkérdez, hogy volt-e vele valami bajod, leszel-e vele olyan kíméletlenül őszinte, hogy rázúdítod az összes, tőle elszenvedett sérelmedet? Mi haszna, ha haldokló barátoddal közlöd, hogy szerinted smucig disznó volt világ életében? Mit profitál belőle, ha egyszer épp most készül hátat fordítani ennek az árnyékvilágnak?

A hízelgés például gyakran egyenlő az ártatlan hazugsággal. Ha egy nő megkérdez, hogy tetszik-e a ruhája vagy a frizurája, mire mégy a kényszeres igazmondással? Ha csak nem abszolúte randa, amikor is kötelességünk felvilágosítani erről, mondd neki, hogy öröm ránézni – és mindenki boldog. Az ilyen kérdésekre amúgy sem várnak őszinte választ, azt akarják csupán, hogy helyeseld a választásukat.

Az őszinteség a munkahelyen sem a legjobb politika. Ha a főnököd azt várja, hogy helyeseld a döntését, miért ne tehetnéd meg neki ezt a szívességet?

Amikor a gyerekek ragyogó arccal mutatják legújabb rajzukat a véleményünkre várva, vajon mit feleljünk? Melyik szülő szól így a kesze-kusza vonalak láttán: „- Hát drágám, ez pocsék. Sokat kell még fejlődnöd, hogy értékelhető rajzot produkálj.” Ilyenkor semmi értelme az őszinteségnek. Naná, hogy a négyéves nem egy Michelangelo. Nem is várunk tőle óriási teljesítményt. Így szóljunk hozzá: – Nahát, nagyon ügyes vagy! Nekem ez az alma tetszik a legjobban.” Ebben nincs semmi valótlan, csak figyelmen kívül hagyja a rajz kezdetlegességét.

Gondoljuk meg tehát jól, hogy mikor érdemes nyíltan kifejeznünk a véleményünket és mikor érdemes kicsit rugalmasabban kezelni az igazságot. Ezt nevezik diplomáciának és ez az, aminek sokszor híjával van a világ.