Tag

szeretet

Browsing
Elmondom, számomra mit jelent a szeretet. Ha valóban szeretünk valakit, vajon miben nyilvánul meg az, hogy szeretjük? Abban, hogy mondjuk neki? Akár napjában többször is? Persze ez is fontos része a dolognak, de ha például a párunk épp nagy szatyrokat cipel fel a lépcsőn, mi pedig ülünk a fotelban és odaszólunk neki, hogy szeretlek, ez vajon meghatja őt? Nem hinném.
A házasságban a szerelem előbb – utóbb megszűnik, ez a dolgok rendje. Amikor a fajfenntartó ösztön nem dörömböl többé az ajtón, ekkor jön el az ideje az igazi szeretet kialakulásának, ami jóval tartósabb, mint a szerelem. Ilyenkor derül ki egyértelműen, hogy a pár két tagja között van-e valódi szeretet vagy csak a szerelem elvakult érzése lökte őket egymás karjaiba.
Az igazi szeretet elkötelezettség, akarat és munka. Nem akkor szeretjük igazán a másikat, ha ajnározzuk, becézgetjük, puszilgatjuk, hanem akkor, ha kivesszük a kezéből a nehéz szatyrot, nem felejtjük el a születésnapját és elmosogatunk helyette, ha ő épp túl fáradt ehhez.

?????????????????????

Az okos szeretet gyakran nem azt teszi, amire a szeretet érzelme sarkallná. Ha a szeretet tényleg csak érzelem lenne, megennénk a harmadik krémest is, hisz magunkat is szeretjük, megérdemeljük és különben is olyan finom. Az okos szeretet azt súgja, hogy nem éri meg azt a lelkifurdalást, ami utána jön, hiszen épp fogyózunk. Azt is magunkért tesszük, hiszen úgy jobban érezzük majd magunkat. Az érzelemnek nevezett szeretet megengedi a gyereknek, hogy az út közepén ugráljon, csak azért, mert a gyerek ezt szeretné. Igazán akkor szeretjük jól, ha ezt nem engedjük, ismervén az esetleges következményeket, amik, hasonlóan a krémeshez, jóval súlyosabbak lehetnek.
A valódi szeretet nem elsöprő, löttyös érzelem, hanem megfontolt döntés és az azt követő tett. A rövidéletű érzelmeken túllépő valódi gondoskodás. Az igazi szeretet nem beszél, hanem cselekszik. Komoly munka ez, a bátorság egyik formája, amit mások vagy önmagunk fejlődése érdekében teszünk. A szeretet erőfeszítés, ami a bennünk esetlegesen meglévő tehetetlenség, lustaság vagy félelem ellenére is cselekszik, ha a másikról vagy épp önmagunkról van szó.
Gyerekek esetében a szeretet legfontosabb megnyilvánulása a figyelem és a türelem. Igen, néha hálátlan, sőt fárasztó dolog jól szeretni a gyermekeinket és századszor is elmagyarázni, hogy ez mind érte van és nem ellene: meghallgatni minden óvodai történetet, ágyba parancsolni, mert másnap iskola van, cukros üdítő helyett házi limonádéval kínálni, a sokadik játék helyett könyvet venni neki. Vigasztaljon mindenkit a tudat, hogy később kifizetődik mindez. Mint valami bankszámla, amiről csak húsz év után vehetjük le a pénzt, de akkor kamatostól.
okosszeretet3
És igen, az is szeretet, ha időnként kinyilvánítjuk, hogy mi az, ami szerintünk nem jól működik. Az egészséges élethez hozzátartozik saját elégedetlenségünk, haragunk, szükségeleteink és elvárásaink kimondása is, mert a mások iránt érzett szeretetünk nem csak türelemben, megértésben, hanem a megfontolt összeütközésben is megnyilvánulhat. Elvégre merjük már magunkat is szeretni egy kicsit.

Ha egy gyermek hozzátartozóinak gyengédsége bizonyos mértéken alul marad, az rendkívül káros hatással lehet a kicsi fejlődésére. Az ilyen körülmények között élő gyermek magatartását befolyásolja, hogy nem ismeri meg a szeretetet, és nem tudja azt sem, hogy hogyan kell alkalmazni, mert gyengédségi hajlama nem bontakozik ki. Ha ez nem történik meg a családon belül, fennáll a veszélye, hogy később sokkal nehezebben sikerül az ilyen körülmények között felnőtt embert bármiféle gyengédségre rábírni és ugyanúgy elfogadni sem tudja azt. Meggyőződésévé válik, hogy a gyengéd ösztönök és vonatkozások elől ki kell térnie.

Ugyanez a hatás léphet fel akkor is, ha a szülők, nevelők vagy a környezet nevelési elveikkel úgy hatnak a gyermekre, hogy az a gyengédséget sutának és nevetségesnek találja. Gyakran előfordul ez fiúk esetében és azoknál a gyermekeknél, akikből gyakran gúnyt űznek. Rajtuk emiatt az érzelemnyilvánítástól való tartózkodás vagy egyenesen iszonyodás vehet erőt és a gyengédségnek, a mások iránt való szeretetnek minden rezdülését ostobának, férfiatlannak tekintik, mely őket mások szemében lealacsonyítja. Ezek azok az emberek, akik már gyermekkorukban megtanulták, hogy csínján osztogassák szeretet-morzsáikat. A szeretetnélküliség, mely később szigorú nevelésben folytatódik, azt eredményezi, hogy az ilyen környezetben felnövő gyermek ezeket a rezdüléseket magába zárja, és elkedvetlenedve, elkeseredve és megrémülve, lassanként visszavonul környezetétől, holott annak megnyerése és a társai közé való beilleszkedés lenne a legfontosabb számára.

Gyermekkorunkban az ölelések, simogatások mennyisége és milyensége jelenti számunkra azt, hogy értékesek vagyunk és szeretnek bennünket. Ha a „szeretlek” szó mellé nem társul annak fizikai megnyilvánulása, a gyermek számára a szó soha nem nyeri el valódi jelentését.

Azt mondják, minden nap 17 érintésre lenne szüksége minden embernek, mert az, hogy milyen gyakran érintenek, simogatnak meg bennünket, összefügg lelki békénkkel. Azt javaslom, hogy ne számolgassuk, csak adjuk számolatlanul…